Személyes adataink védelme nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk. Tegyük fel, hogy a korábbi cikkben szereplő emberünk közösségi médiában regisztrált felhasználóval bír. Ott annyi jelenléte volt a regisztráció során, hogy nem adta meg a címét, telefonszámát és egyéb több oldalon tölthető személyes adatait. E-Mail címének kialakítása során is ügyelt a személyes adatainak védelmére nem adott meg személyes adatokat, E-Mail címe sem rejti a teljes nevét. Mi van akkor, ha emberünk megéhezik, és egy pizzát fogyasztana el vacsora gyanánt. Így – mert megteheti – rendel egy pizzát az Interneten keresztül. Megrendeli pizzáját a kedvenc honlapjára való belépés után melyről E-Mail-ben visszaigazolást kap. Pontosan ebben a fázisban de-anonimizálódik emberünk és kerül a neve, címe, telefonszáma összeköttetésbe E-Mail címével, ugyanis a visszaigazoló levél ezeket mind tartalmazza, maga az E-Mail pedig nem más, mint egy szabadon, bárki által olvasható képeslap (mely lehet nyitott borítékban, hogy a csatolt állományok ki ne essenek belőle). További probléma, hogy a Pizza rendelős weboldal nem rendelkezik HTTPS certifikációval és sima HTTP oldalként kéri be a felhasználónév és jelszó kombinációt, amely ilyenkor emberünk gépéről titkosítatlanul halad át több hálózati szegmensben levő eszközön míg el nem ér a célszerverig ahol a honlap üzemel. Eközben bárhol lehallgatható a teljes forgalom és kimenthetőek ezen kényes adatok amivel visszaélésre adhat okot. Amennyiben az E-Mail szolgáltatója hasonló HTTP támogatást nyújt webes felületen a bejelentkezés után így a ki és bemenő levelei is láthatóvá válnak bárki számára. Hasonló de-anonimizáláson eshetünk át pl.: egy egyszerű – de fizetős – röntgenkészítés esetén is, ahol aláírjuk, hogy senki nem fogja adatainkat megkapni, CD/DVD-re a leletet kiírják, majd hazaérkezvén E-Mail fiókunkba új E-Mail kerül a cégtől minden szenzitív adatunkkal, mellékelve a lelettel. De-anonimizálás áldozatává válhatunk magával az Internet böngészése és pl. a Google Maps használatával is, ehhez 33c3-on volt egy jó kis előadás (https://www.youtube.com/watch?v=yb7BgDBUbP0). Közösségi médiában a Facebook vezető az adataink megszerzésének terén, elég egy böngészőben megnyitva hagyott Facebook oldal ahova bejelentkeztünk felhasználónkkal és mellette egy olyan oldalon való böngészés aminek részét képezi egy Facebook plugin, máris megy a cégnek, hogy milyen honlapon járunk. Üzenet küldés vagy posztolási szöveg megírásának minden karaktere mentésre kerül – még akkor is , ha kitöröljük és mást írunk meg ami megjelenik mások vagy a céluser számára. A fenti csak pár példa, amire vannak már megoldások, pl.: a FireFox újabb változata már kis téglalapban figyelmeztet minket, hogy HTTP oldalon jelszó megadására készülünk. A Disconnect Firefox és Chrome plugin segíthet nekünk, vagy ha a böngészőket inkognító módban használjuk (ilyenkor az oldalakba ágyazott Facebook pluginek a mentett Facebook cookies-kat nem küldik al a Facebook-nak, hiszen nincs cookies kezelés inkognító módban).
